Húsvét – a tavaszi ünnepkör
A kereszténység tavaszi ünnepe a
húsvét. Ekkor Krisztus feltámadásáról emlékeznek meg. Sok húsvéti szokás
több országban megegyezik vagy hasonló, vannak azonban különbségek is.
Magyarország különösen gazdag a tavaszi ünnepkör szokásaiban.
A megújulás, a tavasz, Jézus Krisztus
feltámadásának ünnepe a húsvét. Magyarországon az 1099-es zsinat óta
ünnepeljük. „Mozgó ünnep”: a március 22-től április 25-ig terjedő napok
egyikén, a napéjegyenlőséget követő holdtöltére következő vasárnap tartjuk.
A tavaszi ünnepkör kezdete – a hamvazószerda –
egybeesik a farsangi időszak végével. A finom ételeket és a mulatozásokat a
negyvennapos böjti időszak követi. Ez az az időszak, amikor a hívő katolikusok
nem esznek húst és zsíros ételeket. Ebben a néhány hétben nem szabad lakodalmat
tartani és mulatozni. Kialakultak viszont olyan játékok és tevékenységek,
amelyeket a tavaszi ünnepkör alatt is lehetett űzni. Ezek közül néhány: a
mancsozás, a métázás, a dólézás és a kutya-sutu.
Kutya-sutu (vagy cserkabola, forgó malom,
ördög-motolla)
Beástak a földbe egy vastag faoszlopot
úgy, hogy a föld felszíne felett kilátsszon egy méter belőle. Ebbe fúrtak egy
lyukat, amelybe egy nyakszeget helyeztek, majd a szegre egy 4-5 méter hosszú gerendának a
közepét illesztették rá. A gerenda két végére felült egy-egy fiú, akiket a
társaik addig mozgattak, pergettek, amíg ők el nem szédültek.
Dólézás (vagy bigézés, pincikézés)
![]() |
Bigézés |
Ezt a
játékot országszerte ismerték. Kellett hozzá egy bige (dólé, pincike, pilincke
stb.), egy kb. 10 cm
hosszú és 3 cm
széles, mindkét végén kihegyezett fadarab. A bigefa (kánfa, verő, levatta stb.)
egy 60-70 cm
hosszú faléc volt.
A játék menete:
A bigét egy kis földbe vájt lyukba helyezik. A játékos
bigefájával alányúl, és igyekszik a bigét úgy kilódítani, hogy minél messzebb
szálljon. A kapó játékosok megpróbálják elkapni a repülő bigét. Ha sikerrel
járnak, akkor az ütőjátékos kiesik.
Ha nem kapja el senki a repülő bigét, akkor az ütőt le
kell tenni a földre. Aki a lepottyant bigét felkapja, elhajítja a bigefa felé.
Ha el is találja, akkor ő lesz a következő ütőjátékos.
Ha a kapó játékos nem találja el a bigefát, akkor az
eredeti ütőjátékos felpenderíti a bigét a levegőbe, és amilyen messzire tudja,
elüti. Háromszor próbálkozhat. Az utolsó ütés után lemérik, hogy milyen
messzire került a bige a lyuktól (például hány lépésre van tőle). Ez alapján
pontozzák a játékost. Aki legelőször ér el egy meghatározott pontszámot, az a
játék győztese.
Karikázó
A leányok kedvenc időtöltései közül a
karikázást említem meg. Ezt a táncot nem zene kísérte hanem a énekszó. A tánc
lépései, sebessége és a hozzájuk tartozó énekek falvanként, megyénként változtak.
A youtube.com weblapon többfajta karikázó táncot nézhettek meg. Közülük ajánlom
néhány kedvencemet: a Zempléni karikázót és a Szlavóniai karikázót a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes
előadásában, és egy Kalocsai karikázót.
Bátaii asszonyok karikázót táncolnak,
és közben énekelnek. Az 1930-as évekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.