A tavaszi ünnepkörrel kapcsolatos versek, mesék

Birkás Erzsébet: Néhány nap

Nyuszi Nusi
erdőt járja,
tojást szed
a kosarába.

A tojások
örömükben,
ölelkeznek,
kosárölben. 

Sok fészek van
fűben, ágon,
kosár tojás
valós álom.

Néhány nap, s az
erdőháton
festék, ecset
kézben táncol.

Erdő, mező
kicsi s nagyja
tojást hímez
fénylő napba.

Húsvét napján
a leányok
tojást adnak,
s kölnit várnak.

Olykor, igaz,
vizet kapnak,
mégsem sírnak,
jót mulatnak.

Devecsery László: Húsvét

Szellő fut, szellő száll,
csókot ad szellőlány.
Nap melenget, fény mesél,
mikor a tél véget ér.

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a HÚSVÉT is közeleg.

Devecsery László: Húsvéthétfő hajnalán

Húsvéthétfő
vízöntő:
vidám ez, nem
kesergő.

Jönnek fiúk
csapatban,
vidám verssel
hajnalban:

Kiskertemben
jártam én,
szép virágot
láttam én:

meglocsolom,
megöntözöm,
kedves szóval
felköszöntöm.

Húsvéthétfő
hajnalán
örüljön sok
kicsi lány!

K. László Szilvia: A legkisebb nyúlgyerek

Húsvét előtt izgatottan készülődnek nyusziék,
egész kosár tojás várja, hogy színesre befessék.
Anyanyuszi, apanyuszi és a nyuszigyerekek
festegetnek, készülnek itt zöld tojások, veresek.
A legkisebb nyuszigyerek ügyetlen még, nem vitás,
eltöri a tojásokat, zöld lesz tőle a lakás.

Mégsem szidják a többiek, így kezdte ezt mindenki,
bizony nehéz mesterség ez, meg kell szépen tanulni.
Hogy a tojás céklalében főzve mindjárt piros lesz,
hagyma héja szép sárgára, spenótlevél zöldre fest.
Tanítgatják tojást fogni, hogy a héja ne törjön,
munka után kezet mosni, rendet rakni a földön.
Így lesz ügyes egy-kettőre a legkisebb nyúlgyerek,
Büszke, hogy már ő is segít, csakúgy, mint a többiek.

 K. László Szilvia: Húsvét

Tapsifüles nagy munkában,
Húsvét napja közeleg.
Nyusziéknál kicsi és nagy,
piros tojást festeget.
Mikor elkészül a nagy mű,
kis kosárba helyezik,
s meglepetés-ajándékkal
alaposan elrejtik.
Úgy hallottam, itt is jártak,
valamit elrejtettek...
Vajon hol lehet a kosár?
Keressük meg, gyerekek!

Mentovics Éva: A tojásfestés

Nyúl apónak sok a gondja.
Jajveszékel, fejét fogja.
– Reggel óta görnyedezek.
Hol van a sok nyuszigyerek?

Kupacokban áll a tojás,
nyakunkon van a locsolás.
Hogy készüljünk a Húsvétra?
Festésre vár százhúsz véka…

– Ne morgolódj, Nyuszi papa!
Most érkeztünk éppen haza.
Szélsebesen festegetünk,
vasárnapra készen leszünk.

Mentovics Éva: Tapsi család húsvéti kalandja

Tapsi család sürgölődik. Igen nagy az izgalom.
A sok ecset és vízfesték kint van már az asztalon.
Most már csak a tojásokat kell elhozni délután, 
s kezdődhet a díszítgetés akár már ma, négy után.

Tapsi apó kosarat fog, s elballag a tanyára.
Három fia nyúlcipőt húz, s titkon oson utána.
Szuszi, Muszi s a kis Nasi óvatosan követi.
Nasi közben füvet rágcsál, mert azt nagyon szereti. 

Tapsi apó gyorsan baktat, s közben vígan fütyörész.
Három fia elfáradt már, a s zöld réten heverész.
Hanyatt fekve pihengetnek, lustálkodnak, henyélnek,
jókedvükben kacarásznak, és vicceket mesélnek.

Tapsi apó már a tanyán beszélget a kecskével, 
ki eközben komótosan friss salátát ebédel.
Tyúkanyó is előkerül: – Szervusz Tapsi, épp vártunk!
Gyere, nézd meg! Húsvétra már összegyűlt a tojásunk. 

Tapsi apó arca ragyog, és vidáman felnevet:
– Bori mama, ennek biztos örülnek a gyerekek! 
Tapsi anyó otthon buzgón rajzolja a mintákat.
Nagy izgalom, gyerekzsivaj tölti be a kis házat.

Szuszi, Muszi s a kis Nasi biztos segít eleget,
hogy a sok szép új mintának örüljön a sok gyerek. 
Nyúl apóka már a tojást pakolná a kosárba,
ám  úgy érzi, zord tekintet szegeződik hátára.

Hátrafordul, lába remeg, lélegzete elakad,
a ház mellől felé szalad lihegve egy fenevad.
Annyit se mond, hogy habakukk, gyorsan szedi a lábát,
hogy sebesen szaladhasson, otthagyja a kosárkát.

A házőrző – ügyes vadász – gyorsan szalad utána.
Tapsi apó folyón kel át, hogy a kutyát lerázza,
ám a Kópé ravasz kutya, neki minden sikerül.
Hogy nyúlapót elkapja-e?  Rövidesen kiderül…

Ezalatt egy vén tölgy mellett sok éhes kis rókafi
anyja fülét harapdálja: – Van a spájzban valami?
– Az utolsó falat kaját most nyeltétek le éppen –
morgolódott róka mama, s férjét kérte ekképpen:

– Drága férjem! Elmehetnél az erdőbe vadászni.
Hozzál nyulat, de jó volna egy fácán, vagy akármi. 
Elindult hát róka papa s óvatosan szaglászott,
s remélte, hogy hamarosan megtölti a nagy zsákot.

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi mindeközben a réten
tarka-barka virágokból szép nyakláncot köt éppen.
Azután meg kergetőznek, fogócskáznak, mókáznak.
Harsogásuk, víg nótájuk fel is tűnt a rókának.

Csipkebokor rejtekéből kileste a nyulakat,
s arra gondolt: „Ez lesz ám csak a családnak a jó falat!”
Szép, nagy zsákját le is tette, ott, a bokor tövébe,
s iramodott, hogy a három kis nyulacskát elérje.

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi észrevette a rókát,
s hogy ravaszdit kicselezzék, meg is lelték a módját.
Három testvér ijedtében háromfelé szaladt el.
Vén ravaszdi azt sem tudta, hogy melyiket kapja el?

Tétovázott, majd elindult a kis Nasi nyomába…
Tapsi apó épp odaért, s a vadász eb utána.
Kópé kutya meglepődött: – Ni csak, ott az ellenség!
Ő lopta el még a télen Miklós gazda kedvencét. 

Nem sokáig gondolkodott, hagyta futni a nyulat.
– Fuss csak róka, majd meglátjuk, hogy a végén ki mulat?! 
Elindult a róka után réten át, és völgyön át,
patak partján, bozót mellett szimatolta a nyomát…

– Neveletlen rossz kölykei! Hogyan került mind ide?
Szedjétek a tappancsokat! Szaporábban, ízibe’!
Egy arasznyi sincs a füle, s kint sétál a vadonba’.
Büntetetésből nincs vacsora, s irány be a sarokba! 

Szuszi, Muszi, s a kis Nasi minden tagja reszketett,
de örömmel elfoglalták sarokban a kis helyet.
– Végre itthon! – szipog Nasi, s bambul ki az ablakon.
– Még így is jobb, mint rókánál a terített asztalon! 

Tapsi apó szusszan egyet, s visszamegy a tanyára.
Meg is fordul, míg a Kópé vadászik a rókára.
Másnap aztán friss erővel nekilát a kis család.
Pingálják a sok szép tojást: sárgát, kéket és lilát…

Vasárnapra, hajnaltájban elkészült a sok tojás.
Tapsi papa szét is hordta, kezdődhet a locsolás.
Azóta csak azt susogja tölgyes erdő, tarka rét:
Kópé kutya mentette meg három nyuszi életét.

Mentovics Éva: Tapsi és a festékeskészlet

Tapsi karján vesszőkosár
–  benne festék, és ecset.
Nyargal ki, az erdőszélre, 
hol majd tojást festeget.

–  Mi lehet e furcsa érzés? – 
tűnődött el a kisnyúl.
Megfájdult a pocikája
–  napok óta úgy izgul.

Friss lóhere látványára 
a kis kópé nagyot nyel.
Reggel óta csak egy szelet 
sárgarépát majszolt el.

Lerakta a kosárkáját, 
nem cipeli, mert nehéz.
Maradjon a bokor alatt, 
amíg kicsit legelész.

 Mohón falta a roppanó, 
finom, ízes falatot.
–  Eszem még egy pár maréknyit, 
aztán továbbszaladok. 

Bokrok alján, erdőszélen
keres, kutat ügyesen.
–  Biztos van már tejes fű is.
Hamarosan meglelem. 

Ennyi ízes finomságnak 
akad, aki ellenáll?
Zöldül már a bokrok alja
–  olyan, mint egy tele tál.

Jobbra-balra fut a kisnyúl. 
Itt is, ott jó falat.
Üde, zsenge, apró hajtás 
nem csapja el a hasat. 

–  Tele lett a kis pocakom,
szundítok egy keveset.
Behozom a lemaradást, 
rövid utat keresek. 

Rügyet bontó ágak hegyén 
apró madár dala száll.
Lágyan ringó kósza szellő
faágak közt muzsikál.

Bokrok alján a kis Tapsi 
mélyen alszik – mint a tej.
Mögötte egy fura alak
lábujjhegyen illan el.

Elütötték már az ötöt, 
mire Tapsi felébredt.
Keresi az ecseteit, 
és a színes festéket.

Futkos erre, szalad arra, 
ám nyomára nem akad.
–  Hol keressem, hova tettem 
a festékes kosarat? 

Medve apó ballag arra, 
kezében egy karkosár.
Halat fogott bele éppen, 
patak parti malomnál.

–  Mackó bácsi! – szólt a kisnyúl.
–  Nem látta a kosaram?
Ecset, festék, minta volt benn’, 
s a nevem is rajta van.

–  Nyuszi öcskös – szólt a medve – 
reggel óta horgásztam.
Ilyen festős kis kosárkát 
egész biztos nem láttam. 

Keresd talán kicsit beljebb, 
valaki tán meglátta.
Bizonyára nem veszett el 
az a vesszőkosárka.

Szarka néne reppent arra
–  cserfes, pletykás asszonyság.
Talán tudja, hol keresse 
kis Tapsink a kosarát.

–  Tudom, bizony! – káricsálta.
–  Róka Rudolf csente el.
Kifröcskölte a tölgyfákra.
s két mancsával kente el. 

Odabökött a vén szarka 
egy termetes tölgyfára.
–  Ezt a furcsa alakzatot 
bizony Rudolf pingálta. 

–  Szutykos munka ez a festés – 
motyogta a kis róka, 
majd az egész felszerelést 
egy bokorba kidobta.

–  Szertefröccsent a sok festék, 
széttörtek az ecsetek. 
Csupasz manccsal tojásokat 
festegetni nem lehet.

–  Ne keseregj! – szólt a cserfes,
bőbeszédű asszonyka.
–  Örülj neki, hogy nem lettél 
rókáéknál vacsora.

–  Nahát! – szólt a kicsi nyuszkó.
–  Erre nem is gondoltam.
Pedig éppen ott szunnyadtam, 
egy szomszédos bokorban.

Ezalatt az erdőszélen 
nagy a nyüzsgés szüntelen.
Minden tojás teljes díszben, 
mire Tapsi ott terem.

–  Hogy lehettél ilyen csacska? – 
korholta a sok kisnyúl.
A sok mérges dorgálásba 
Tapsi arca kipirul.

–  Szánom, bánom – szólt a végén.
–  Jóvá teszem a hibám.
Én húzom a tojásokat 
reggel, majd a taligán. 

Húsvét napján virradatkor 
elindult a kis sereg.
Tapsi húzta a taligát
–  örült a sok kisgyerek.

Mentovics Éva: Tapsifüles és a húsvét

Tapsifüles, kicsi nyuszi, 
erdő szélén bandukol.
Nyúl anyóka várja haza
bokrok alján valahol.

Szeleburdi fiacskája 
elkóborolt. Hol lehet?
Holnapután húsvét lesz már –
várja őket sok gyerek.

Kétszáz tojást megfesteni
bizony nem kevés idő.
Este van már, s nem ért haza.
Hol van ez a lókötő? 

Tölgyfa csúcsán bagoly huhog:
– Ne morgolódj, Nyúl mama!
Bizonyára megéhezik, 
s hazahozza a hasa.

Igaza lett Bagoly úrnak.
Mire sötét este lett,
korgó hassal haza is ért 
a csavargó nyúlgyerek.

Másnap aztán sürgölődött –
kosarat font szaporán.
Nem egyedül – segített még 
két takaros nyuszilány.

Tapsifüles vígan nyüzsög,
csillog a két nyusziszem.
– Este hatra elkészülünk.
Legalábbis úgy hiszem. 

Nyúl anyóka boldog most már,
nem marad el a húsvét.
Sokasodnak a tojások,
nem is kell több, csak húsz még.

– Büszke lehet a fiára! –
huhogta a vén bagoly.
– Ilyen csodás tojásokat
nem is láttam még sehol.

Pataki Edit: Húsvéthétfő

Sok kislány nem rest:
néhány tojást fest,
kedves fiút így fogadni,
ki jön hozzá locsolkodni
húsvét másnapján,
hétfő hajnalán.
              
Piros tojásért
sok kisfiú lép:
a sok kislányt megöntözi,
vidám szóval felköszönti 
húsvét másnapján,
hétfő hajnalán.              
Nyuszika sem rest,
tojásokat fest,
bokor tövén rejtegeti,
minden gyerek azt keresi
húsvét másnapján,
hétfő hajnalán.

Péter Erika: A repülő nyuszi

Itt a tavasz, eljött végre,
zsinatol a mező népe.
Húsvét előtt az a szokás,
nyuszik festik a tyúktojást.

A kotlósok adakoztak,
hatvan kaska tojást hoztak.
Sürög-forog nyuszicsalád,
mama kéri Gyorsláb Csabát.

– Hozz pár kosár tojást lelkem, 
valamennyit ki kell fessem! –
Gyorsláb ugrik, máris szalad,
fülön fog egy nagy kosarat.

Ám a kaska ki van kötve,
léggömbökkel teletömve. 
Könnyen elszakad a spárga, 
így száll Gyorsláb fel egy fára.

Előbb tetszik az új helyzet,
föntről nézni a szép berket. 
Remek bár a panoráma,
szédülni kezd nemsokára.

Már tudja, hogy szállni csodás,
de lenn várják a sok tojást.
Leszökken hát ugribugri,
nyuszinak jobb földön futni.

Péter Erika: Húsvétra

Régen elmúlt már a újév,
tavasz virrad, itt a húsvét!

Virág, barka, nyuszi, tojás,
sonkaillat, fonott kalács.

Megérte a várakozást,
festhetjük a piros tojást. 

A lányokhoz fiúk jönnek
locsolóverssel köszönnek.

Virág, barka, nyuszi, tojás,
kezdődhet a locsolkodás!

Tóth Anna: Húsvéti mese

Nyúl családnál sok a munka:
Takarítás, porolás.
Tojásért is menni kéne,
Hétfőn lesz a locsolás.

Pajtájából az egyik nyuszi
Kihúzza a szekeret,
Kerekeit megzsírozza,
Mivel nagyon nyekereg. 

Igyekszik a tyúkanyóhoz
Erdőn át az ösvényen,
Vissza már csak lassan jöhet,
Mert a tojás törékeny.

Tyúkudvarhoz megérkezve
Rábéget egy bárányka:
– A tojások szétgurulnak,
Tegyed inkább ládákba.

Miközben a tapsifüles
Tojásokat pakolgat,
Kamrájában odahaza
Róka koma szagolgat.

Éhezik a friss tojásra.
Nem enne más egyebet,
S mérgében, hogy nem találja,
Ellopja az ecsetet.

Eliszkol az erdő felé.
Gödröt ás nagy hevesen,
Zsákmányát a mélybe dobja,
S földet túr rá sebesen.

Arra gondol a kis ravasz,
Övé lesz a sok tojás,
Ecset nélkül nincsen festés.
Elmarad a locsolás.

Eközben az ugrifüles
Hazatér a szekérrel,
S figyeli, hogy miről beszél
Családja az egérrel.

Megtudja, hogy róka koma
A pamacsát elvette,
Azon töri buksi fejét,
Mivel fessen helyette.

Átsiet a lovacskához.
Nála van az ollója.
– Farkából, ha kicsit kérek,
Jó ecset lesz – gondolja.

Szívességet megköszöni.
Cérnát hoz, és botokat.
Ló farkából sikeresen
Készíti a bojtokat.

Pálcikából, ló szőréből
Ecset készül rengeteg,
Így az egész nyuszi család 
Széken ülve festeget.

Végre eljött húsvét napja! 
Eldugják a sok tojást.
Tudják, aki megtalálja,
Kezdheti a locsolást. 

Tóthárpád Ferenc: Hímes árnyak

Serénykedik a kis nyuszi,
ecset van a kezében.
Megérkezett a tyúktojás
zötyögve társzekéren.

A fű fölött, a lomb alatt
ajándékok hevernek, 
kopogtat már az alkonyat,
csodára vár a gyermek.

Fonott kosár telis-tele,
s a kertben hímes árnyak:
a képzeletbeli mesék
valóságossá válnak.

Tóthárpád Ferenc: Húsvéthétfőn

Mit súg, mit búg 
a kósza szél?
Húsvéthétfőn 
miről regél?

Huncutkodó
kicsi lány
a tornácon
mire vár?

Hímes tojás
a kezében,
de mi lehet
a fejében?

Húsvéthétfőn
az a jó,
eljön a sok
locsoló!

Tóthárpád Ferenc: Kiszedal

Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!

Kisze, kisze, cibere,
ébred  már a venyige.
Bú megszakad, bánat apad,
szerencséhez jókedv ragad.
Iszkol már a tél!

Udud István: Locsolkodó

Mesebeli tündérvárban
tündérrózsakertben jártam,
s egy tündérrózsát legottan
mindjárt le is szakítottam.
Tündérrózsa leveléből,
tündér illatú levéből
készült e tündéri oldat
e tündéri csodaszer,
véle hogyha meglocsollak,
te is tündérré leszel.
Jóért jótettként cserébe
piros tojást kérek érte.

Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?

     – Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi  – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
     Ebben a pillanatban kopogtattak.
     –Tessék belépni!
     Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
     Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
     – Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
     – Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
     – Ne keseregj, majd mi segítünk!
     Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne.  Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
     – Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
     Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
     – Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
     Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját.  Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás.  Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.

Devecsery László: Rókáék húsvétja

    Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő szélén volt… Nem más, mint a húsvéti nyuszi háza. Olyan volt az egész, akár egy hímes tojás. Kerek az ablaka, kerek az ajtaja, még a kéménye is kereken pöfékelte a kerek füstöt.
    Történt egyszer, hogy a legkisebb nyúllány ─ Nyuszi Juci ─ kirándulni ment a testvéreivel. Elhatározták, hogy felmásznak a hegy tetejére. 
    A két nagyobb ─ Anci és Manci ─ fürgén fel is kapaszkodott a tetőre. Lihegve, sietve Julcsi is követte őket.
    Megcsodálták a felhősipkás hegyeket, a délceg fenyőket és a lankás völgyeket. Julcsi, kicsit távolabb, egy hegyi kecskét pillantott meg. Mind közelebb merészkedett a hegytető pereméhez.  A kövek meglazultak a talpa alatta, ő pedig leesett…, zuhant lefelé…, egészen addig, míg egy kiálló ágacskán fent nem akadt. Juci sírva kapaszkodott …  Testvérei nem tudtak neki segíteni, ezért elszaladtak segítségért… Nyuszi Juci panaszos makogása messzire elhallatszott.
    Éppen arra járt a róka, legkisebb fiacskájával. Hamarosan meg is pillantották a szorult helyzetben lévő nyuszit.
    – Segítsünk neki, édesapám! – szólt a kis róka.
    – Nem bánom, segítsünk!
    Az öreg róka addig-addig ügyeskedett, míg Juci közelébe nem ért. Lenyújtotta hosszú farkát, amibe a nyuszilány bátran bele is kapaszkodott. Felhúzta a hegy tetejére.
    – Most meg fogsz enni? – kérdezte riadtan Juci.
    – Dehogy eszlek, dehogy eszlek!
    – Csupán segítettünk neked! – felelte a kis róka.
    A két róka elszaladt. Juci ámulva nézett utánuk.  Közben lihegve, loholva, hosszú kötéllel, megérkezett a nyuszi-család. Csodálkozva látták legkisebb gyermeküket sértetlenül, épen, egészségesen.
    Juci elmesélte, mi történt vele. Az első rémület után mindannyiuknak eszébe jutott valami…

*

    Elérkezett a hímes tojást ajándékozó húsvét napja. Rókáék a pisztrángos tóhoz indultak. A lyuk szájánál majdnem elestek valamiben.  Gyönyörűséges hímes tojások sorakoztak a bejárat előtt.
    – Látod, édesapám, – szólt a legkisebb rókafiú – csodálatos dolog valakin segíteni. Lám, nyusziék így köszönték meg a segítséget!
    A rókacsalád apraja és nagyja boldogan csodálta az ünnepet köszöntő hímes tojásokat.

K. László Szilvia: A csipogó hímes tojás

    Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához:
    – Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle. 
    – Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit, és azon töprengett, mihez kezdjen most.
    Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú, hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe téblábolt tyúkanyó körül.
    Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.
    Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke bölcsőjének.
    – Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek körül.
    Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást. Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
    Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
    – Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre. Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mikor visszakapta elveszett gyermekét.
    Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak. Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett!